Son
kubai salsa | rumba | reggaetón | timba | rueda de casino | cha-cha-cha | son | mambo
bachata | merengue |zumba | guaguancó | yambú | columbia | despelote | folklórico | palo
A son talán a legjelentősebb kubai népzene és tánc. A kubai son a gyökere számos ma elterjedt népszerű tánczenének, mint pl. a kubai salsa vagy a timba. Túl azon, hogy valószínűleg a legrugalmasabb latin-amerikai zenei műfaj, erőssége az európai és afrikai zenei hagyományok ötvözéséből ered.
A son a XIX. század végén keletkezett Orientében és csak 1909-ben került Havannába a Permanente (hadsereg) katonáinak vándorlása révén. Az első son felvételek 1918-ban készültek.
A son vegyíti a spanyol gitár és dalszöveg használatát az afrikai ütős hangszerek és ritmika alkalmazásával. Formáját a népdal, refrén váltakozása jellemzi, amelyet triple (kisebb, magas hangú gitár), vagy bandurria (spanyol gitár) kísér. Merev sémáját, vázlatát a kórus adja, amire a szólista improvizálja a refrént.
A sonnak különféle változatait táncolják, mint például sucu sucut (Juventud szigetéről), changüit (Santiago de Cuba, Holguín és Guantánamo örökségeként), vagy son montunot. A son montunonak a kubai son egyik legismertebb típusát nevezzük. A "montuno" jelentése eredetileg Kelet-Kuba hegyes vidékére utalt - a szó pontos jelentése: hegyi, neveletlen, paraszt -, később azonban egyre inkább használták utalásként a son befejező "up-tempo" részeire, fél-improvizációira, valamint az ismétlődő vokális refrénjeire és hetyke hangszeres tetőpontjára, kicsúcsosodására.
A fő rész alatt a pár összekapcsolódva, egymás kezét fogva táncol, a férfi vezet, a nő hagyja a vezetést. A falusi (montuno) sonban az alaplépés, oldal irányban történik, először az egyik, majd a másik oldalra, a férfi általában bal lábbal kezd, a nő pedig jobbal. A negyedik ütemre történik a kilépés vagy a negyedik nyolcadra, mindig oldalra. A páros kézmozgása, arra hasonlít, mintha vizet mernénk a kútból.
A sont, mint a cha-cha-cha-t, alapvetően kettőre táncolják (contratiempo). Az alaplépések a danzón lépéseihez hasonlítanak, de megvalósításukban sokkal spontánabbak, kötetlenebbek. Általánosságban kötetlen tánc a nő foroghat maga vagy a párja körül egyaránt.
A városi sonban olyan figurák vannak, mint a tornillo. Ilyenkor a pár forog, anélkül, hogy elvesztenék az egymáshoz képesti pozíciójukat, miközben a férfi , a bal lábán támaszkodva elkezd lassan a jobb lábát kinyújtva leguggolni, egészen a teljes guggolásig. A férfi a jobb kezével tartja magát, a bal keze szabad. A nő eközben körbe forgatja párját. A forgás végeztével a férfi a jobb lábát, feláll, csinál egy forgást, és visszatér a kezdeti pozícióba. A vidéki sonban (son montuno) a térdek hajlítva vannak és előre hátra lépésnél, nagyobbak az esések, mint a lágyabb városi sonban. Általában a ritmus a contratiempo, a keleti és nyugati provinciákban, a központiakban inkább a melodia.
A son elnevezés az 1920-as években kezdett elterjedni, amikor úgynevezett son zenekarok, sextet-ek jelentek meg Havannában, hogy versenyre keljenek az addig oly népszerű danzón zenekarokkal.
A son későbbi fejlődésére jelentős hatással voltak olyan népszerű zenészek, mint pl. Arsenio Rodriguez, aki instrumentális, solokkal és guaguanco behatással színesítette a sont, nagyobb hangsúlyt adott a trombitának és a tresnek, illetve olyan hangszereket vezetett be, mint a zongora és a conga. A hazánkban is jól ismert, és talán az egyik legnagyobb sonero, Benny Moré, vagy más nevén "El Bárbaro del Ritmo" guaracha, bolero és mambo behatásokkal tovább fejlesztette a son műfaját és szerzett hihetetlen népszerűséget.
Nagy hatással voltak a son kialakulására, történetére
José Miguel Gómez kubai elnök. Az Ejercito Permanente vándorlásra kényszerítésével lehetővé tette, hogy a son eljusson Havannába.
Alfredo Bolona Jimenez (1890-1964) (marimbula, bongó, gitár) A Sexteto Bolona megalapító tagja. A törpenövésű zenész fél évszázadon keresztül meghatározó erő volt a kubai zenében. 1926-ban New Yorkban készített felvételt.
Sexteto Habanero 1920-as megalakulásáig 1917-től, mint Cuarteto Oriental működő együttes, 1918-ban készített felvételt, amely még columbiaként van katalogizálva, ám az ezen a felvételen lévő 2 szám valószínűleg az első 2 megörökített son zene.
Sexteto Occidente 1925 (Maria Teresa Vera és Ignacio Pineiro)
