Bachata

A bachata (tánc) egy dominikai eredetű táncstílus, amelyet a szintén bachata elnevezésű zenére táncolnak. A zene gyakran romantikus töltetű, témája sok esetben a szerelmi csalódás és az ezzel kapcsolatos szomorúság. Az eredeti zenei stílus elnevezése "amargue"(jelentése keserűség) is erre utalt, mígnem a lényegesen semlegesebb hangulatú bachata elnevezés vált népszerűvé.

A bachata egy négy ütemre lépett (sétált) tánc, amelynek jellegzetességét a kubai csipőmozgás -a csípő ritmusos hintáztatása, amelyet a jobb és a bal láb felváltott hajlítása és nyújtása eredményez, azáltal, hogy a térdek lágyak, és folyamatosan enyhén be vannak hajlítva- és egy meglehetősen egyedi "pop" -a csípő határozott biccentése- adja. Nyitott és zárt tartásban egyaránt táncolható, a táncpartnerek hangulatától és kapcsolatától, és attól függően, hogy a táncot milyen környezetben táncolják. A merenguehez hasonlóan a döntések nem eredetiek a bachataban és a gyakori pörgetések, forgatások sem jellemzik. A férfi határozott és mondhatni hirtelen kézmozdulatokkal vezeti (tolja és húzza) a nő kezét, hogy a forgásokat, irányváltásokat levezesse. A nő szintén kommunikálhat a férfivel azáltal, hogy a bal karjával jelzi a férfi számára, hogy kényelmes-e számára partnerének közelsége avagy sem.

A bachata alapvetően egy gitárra épülő zene, amely a boleroból fejlődött ki. A dominikai társadalom és a zene közti párhuzamok okán történetének kezdeti időszakában a bachatát az elmaradottsággal és bűnözéssel asszociálták. Amikor azonban az 1990-es években az akusztikus spanyol gitárról fémhúros elektromos gitárra változott a zene hangszerelése, az új hangzás azonnal nemzetközi népszerűséget eredményezett.

A tipikus bachata zenekar nem nélkülözheti az 5 legfontosabb hangszert: Requinto, ritmusgitár, elektromos basszusgitár, bongo és güira (fém henger, amelyen kalapács és szög segítségével kis dudorokat alakítanak ki, amit egy erős kefe segítségével szólaltat meg a zenész). A bachata zenekarok általában egy tovább fejlesztett bolero zenét játszanak. Amikor merengue alapú bachatáról beszélünk a (dob) hangszerelésben, a bongot tambora helyettesíti. Amikor 1980-ban a bachata sokkal tánccentrikusabb lett, az 1960-70-es években bevezetett és használt maracast "visszacserélték" güirara.

A bachata 1961-ben Rafael Trujillo, dominikai diktátor és hatalmas merengue rajongó halála után kezdhette el nemzetközi szárnyalását, az első felvételekkel, a "Boraccho de amor"-ral és a "Que será de mi (Condena)"-val, José Manuel Calderóntól.