2008-as élménybeszámolók

Köszi az ingyen ásványvizet, meg üdítőket, ez nagyon jó ötlet volt Tőletek!

Nagyon finomak ezek a Sió gyümölcslevek!

K.

Ilyen olcsón még nem ittam Cuba Librét! Köszi!

D.Zs.

Szerintem ehető volt a kaja, az elején rosszabb volt, a végére egész jó lett, ha nem is egy Gundel!

L. (mint Letenyei)

Ezúton is köszönöm (és biztos más résztvevők nevében is beszélhetek) az egy hetet mindanyiotoknak, akik összehoztátok nekünk ezt a mozgalmas vakációt.

Nagyon jól éreztem magamat. Nem sok kedvem volt hazajönni.

É.

Nagyon, nagyon szeretném megköszönni a tábort! Nagyon, nagyon jó volt. Én tavaly olyan szarul éreztem magam, hogy azért nem is jártam vagy fél évig a barátnőmmel. Minden nagyon szuper volt, a kajáról meg annyit, hogy nem azért jöttünk ide, hogy zabáljunk! Köszi szépen mégegyszer!

K.

Őrült finom volt a kaja, csak úgy zabáltatta magát, de marha kevés. A tábor végére fogytam 27 dkg-ot, pont annyit, amennyi párizsit eszek reggelire, ha szendózok, úgyhogy másnap reggel már vissza is szedtem.

Sz.

Már nagyon várom a kmo-beli bulikát :-) Elvonási tüneteim vannak a tábor óta :-))))

K.

Élménybeszámoló

Például az időjárás szar volt. Hétfőn, kedden csak felhős, szeles, és csak azért mentünk Melkvi Zsuzsikával fürödni a panzió SAJÁT KÜLÖNBEJÁRATÚ ÚSZÓMEDENCÉJÉBE, mert Zsuzsika hibbant, én meg kedvelem a társaságát. Aztán csatlakozott hozzánk Domokos Zsuzsa is (ő se komplett), hogy meglovagolja, azaz a lába közé erőltesse, saját különbejáratú delfinünket (azaz Palless Petiékét, de kicsire nem adunk). Szóval hétfőn és kedden a teraszon voltak az órák, ami jó volt, de kicsit náthásak lettünk. Aztán kedd estétől szerda estéig szakadt az eső, igaz, néha csak zuhogott. Csütörtökön csak egy kis eső volt, hogy ne bízzuk el magunkat. Aztán szombatra túl meleg lett, viszont a Balaton hideg volt. Még a SAJÁT KÜLÖNBEJÁRATÚ ÚSZÓMEDENCÉNK is, de erre még visszatérek.

Nameghogy a SIÓ szponzorált minket! DZs álnokul kihirdette, hogy mindenki vegyen magához egy karton ásványvizet meg gyümölcslevet. Én persze gyanútlanul magamhoz vettem az adagomat, és a lépcson felmenet, mert túlságosan megbámultam Kittyt, elestem, és eltörtem a bal gyűrűsujjamat. Persze lehet, hogy azért volt az egész, hogy ne tudjak gitározni. De megbosszultam! Gitároztam több este is, és rosszabbul, mint valaha!

És az erkölcsi fertő! Fiúk és lányok vegyesen laktak a KÉNYELMES ÁGYAKKAL berendezett FŰRDOSZOBÁS szobákban! És nemcsak a házaspárok meg akik együtt járnak, hanem csak úgy. Fujj!

Amíg nem jöttek a külföldiek, addig az órák elviselhetők voltak, kivéve a végén a nyújtásokat. Szerintem DZs tanulmányozta a középkori jogi irodalmat. A tábor végére nyújtott lábbal meg tudtam vakarni a talpamat, hogy mást ne mondjak. Persze tanultunk új figurákat is. A könnyű figurák könnyűek voltak, és könnyen el lehetett felejteni őket a tábor végére. A nehezek meg reménytelenül nehezek, csak egy-két párnak sikerült megtanulniuk, azért, hogy mi többiek bénának érezzük magukat. Még szerencse, hogy előkerült a serpiente is, ami alatt símán lehet smárolni. Ja, meg az az ugrálós setenta. Nekem ugyan nem sikerült, de legalább a gyakorlás ürügyén megtökörésztethettem magam a csajokkal.

Aztán jöttek a külföldiek. Elsonek MADELINE. Igaz, amikor összetalálkozott a reptéren dr. Viktorral, aki kapásból eltévedt, miközben elvesztette a parkolójegyét, már tudta, hogy elmebetegekkel lesz dolga. Szerencsére, mint kiderült, kedveli az elmebetegeket. Délután tartott egy kis afrós órát, végigvettük az orishát, úgy két évnyi anyagot egy keményebb táncfőiskolából, a 400 méteres síkfutás intenzitásával. Ettől kezdve mindenkinek (már aki túlélte) izomláza volt, kivéve Varsinak, aki nem volt olyan hülye, hogy végigcsinálja. Viszont egy életre a szívünkbe zártuk a csajt. Mint később kiderült, ő is minket.

Szerdán és csütörtökön az órákat lent tartottuk az ebédlőben (de nem ott ebédeltünk, hanem a pincében). Jó volt a hely, de a közepén van egy oszlop, így sokan nehezen látják a tanárt. De azért nagyjából elfértünk. Szerda délelőtt még MADELINE tartott órát, kicsit lazábbat, mint kedden, többek között show casinót tanított.

Aztán délutánra megérkezett a SZTÁR, Jorge Camagüey. A februári workshopjáról már ismert ritmikával kezdte, aztán tartott afrót, sont, chachachát és CUBATONT! Azaz kubai reggaetont. Óriási volt. Viszont kevéssé hagyta érvényesülti MADELINET, mint szerettük volna. Csütörtökön este még tartott a tánccsapatnak egy külön órát is, a zene értelmezéséről. Nagyon jó volt, hülyére lefáradtunk. De ő a SZTÁR, így aztán kifacsartuk belőle, amit lehet.

Mielőtt rátérnék a pénteki punnyadásra, szenteljünk egy hosszabb bekezdést a buliknak. Kezdeném azzal, hogy Jorge szerint DJ Pedrito az egyik legjobb DJ Európában. Mielőtt megsimogatnánk Peti buksi fejét, nem hallgathatom el, hogy rászoktatott minket a legjobb kubai timbákra meg reggaetonokra, következésképp minden pesti buliban unjuk a dum-dum kolumbiai salsát meg az ezeréves reggeatonokat. Szóval a bulik. A hétfői a bevezető, persze nyomtuk mint az állat. A keddi az első, amin ott volt MADELINE, de azért egy kicsit punnyadtak voltunk. A szerdai volt az a jeles buli, amin megünnepeltük a születésnapokat. Ne menjünk részletekbe! Elég, ha felidézem azt a képet, hogy fekszem a dobogón, rajtam Zsuzsika, őrajta Jorge, Jorgén MADELINE. Pikáns, nem? És ezen a bulit Jorge vezette a táncot, rengeteg reggaetonnal. Kb 200-szor énekeltük, hogy NO ME DA MI GANA AMERICANA. Pedig még nem is tudtuk, mint jelent. Ez volt életem egyik legnagyobb bulija. Valamikor késő este elment MADELINE, sírva, merthogy annyira jól érezte magát velünk. És még péntek-szombaton is hivogatott minket. Hiába, jók vagyunk, nem tehetünk róla. Pénteken csendesebb volt a buli. Szombaton búcsúbuli, a szokásos ereszd el a hajamat, zene fél négyig, aztán még zizegés. Ja, és a hangerő. Valamikor szerdán kihívták a rendorőket a kedves szomszédok. Pihenni vágynak nyaraláskor? Hülyék. Dr. Viktor ügyvéd úr persze lerendezte az ügyet. Aztán szombaton már a tévével fenyegettek. Jöjjenek csak, kell a publicitás. Persze nem jöttek.

Pénteken, hogy elmentek a SZTÁROK, punnyadtunk. Azért volt egy óra, csakmerthogy salsatábor, vagy mi a fene. Szombaton aztán szép ráérosen még átvettünk mindent, amit tudtunk. Csak nem sokat tudtunk, mert fáradtak voltunk, különösen agyilag. Figyelemebe véve, hogy a csapat szinte teljesen agyatlan, ez nem magától értetodő. Bár az idő szép volt, a víz még hideg maradt SAJÁT KÜLÖNBEJÁRATÚ ÚSZÓMEDENCÉNKBEN. Ezért csak a szokásos hülyék mentek be. Maguktól. Mert mindenki, aki 20 méterre megközelítette a medencét, be lett dobva. Így végre megszűnt a csapat szúrós izzadságszaga.

A könnyes búcsú előtt néhány szót a kajáról. Egyesek szerint ehető volt. Mások szerint (pl. szerintem) ehetetlen volt, de nem lévén más választásunk, megettük. A helyes álláspontot LÁZARO "NIòO" képviselte. Szerinte ehetetlen volt, és nem is ette meg. Hogy mit evett, nem tudjuk. Ellenben a pénteki vacsora alkalmával az egész tábor számára, kiabálva és meglepoen magyarul, kifejtette az álláspontját... A rizs összeállna a hasunkban, ne együk meg! Viszont kitűnően alkalmas a falról leesett csempék felragasztására. Megdícsérte azokat, akik otthagyták a tányérjukon, és megrótta azokat, akik megették.

Akkor jöjjön a könnyes búcsú, vasárnap reggel. Hüp, hüp. Szörnyű volt, de túléltük. És jövőre is szörnyű lesz, és talán jövőre is túléljük.

Miki

Miután könnyesre röhögtem magam Mikink élménybeszámolóján (viszonylag könnyű volt rájönni, hogy ő az, mert egyetlenegy valaki gitározott szörnyen a táborban, igazhogy egyáltalán egyvalaki gitározott a táborban), gondoltam, muszáj kiegészítenem a naplószerű élménybeszámolót kihagyott pikáns részletekkel (is).

De előbb a szakma: a tábor hatalmas élménye volt számomra, hogy végre megértettem a son ritmusát (mondom megértettem, amiből logikusan következik, hogy egyelőre többre nem telik). Magyarázhatta nekem a Jorge másfél éve, hogy kukum-pa, ha egyszer nem hallom. De most végre ki tudom számolni!!!!

De még ennél is nagyobb élmény volt Madeline. Jorge mehet a francba (na jó, feltéve ha a franc valahol a hálószobám felé található). Madeline ott bizonyította be először, hogy nagyon jó fej, amikor Schwechat-on nem fordult sarkon. Mi az, hogy nem fordult!!! Elküldeni is alig lehetett!!! (Csak Mangolito bírta rávenni, hogy végre elinduljon...) Azontúl pedig, hogy teljesen szerelembe estem vele (mert iszonyatosan kedves, közvetlen, humoros, lendületes), nemcsak elképesztően jó táncos, hanem jól is tanít. (majdnem olyan jól, mint a ZsuzsiJ) A legnagyobb szívfájdalmam, hogy a Ga-Ga óráról lemaradtam. Zsuzsi, ha jön Madeline, akkor ugye lesz még Ga-Ga óra????

Amirol viszont a Miki elfelejtett beszámolni a bulik kapcsán, az szerintem irodánk kis csapata által (értem ezalatt a Moncsit, meg jómagamat) nyújtott szenzációs performance volt, amiben persze az elfogyasztott Cuba Librék nem kis számának meghatározó jelentősége volt. Miután a Moncsit a Mambo-Cha verseny közben alig lehetett lekönyörögni a táncparkettrol, annyira belejött (erre kizárólag a konkurens versenyző sarokba hajítását követoen volt hajlandó), jómagam teljesen egyértelmű jelzésekkel közöltem Jorge-val, hogy nem kívánok részt venni a lányoknak meghirdetett versenyszámban, és egyes-egyedül a fiúk Columbiájában vagyok hajlandó elindulni. Mikor nagy sajnálatomra közölték, hogy ez nem lehetséges, egy tökéletes vacuano bemutatása után (amit az Eszli Balázs térde bánt), sértodötten levonultam a parkettrol (ne kérdezzétek, hogy kerül a Columbiába vacunao - ennek a műfaji tévedésnek akkor nem éreztem jelentőségét). Nem szeretnék túl nagy fontosságot tulajdonítani önnön személyemnek, de vélek némi összefüggést felfedezni a saját performance-om és aközött, hogy a szeptemberi Jorge -workshop Columbia órájához megjegyzésként odakerült, hogy kizárólag férfiak számára.

És szeretném még azt is megjegyezni, hogy a Miki a "No me da mi gana americana"-n kívül elfelejtette megemlíteni tábor másik nagy slágerét, a "Mami yo te ensene"-t, ami Zsuzsinak és DJ Pedritonak köszönhetően (aki most már büszkén rázhatja a csípőjét Jorge - szerintem egyébként nem túl szép - övében, de fő, hogy neki tetszik...) szintén nem kevés alkalommal hangzott el. De valahogy senki nem tudta megunni, és minden egyes alkalommal ugyanolyan lelkesedéssel őrjöngött rá, főként Niño vezetésével, több-kevesebb sikerrel követve Niño koreográfiáit.

A Zsuzsi zseniális Salsacontimba pólóiról (amikből az ajándék névre szóló pólót leszámítva további 4 (azaz négy!) darabot sikerült vásárolnom) a Miki nyilván azért nem számolt be, mert a Zsuzsi figyelmetlen volt, és nem készíttetett megfelelő méretben, így szegény Miki kimaradt a tábor általános póló-őrületéből.

A tábor komfortjába pedig a SAJÁT KÜLÖNBEJÁTÚ ÚSZÓMEDENCE mellett a SAJÁT KÜLÖNBEJÁRATÚ MASSZŐR is beletartozott. A Mészi varázslatos kezének köszönhetoen sikerült túlélnem a rettenetes másnapot, amiért ezúton is szeretném kifejezni forró hálámat.

És még azt is akarom mondani, hogy lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem a táborban nagy tömegben koncentrálódtak a nagyon jó táncos fiúk (bocs a lányoknak, de velük nem táncoltam), így igazi élmény volt esténként végigtáncolni az esti bulikat (na jó letörlöm a szám szélérol csöpögo nyálat abban a nem titkolt reményben, hogy a megdicsőült fiúk a bulikban legalább majd felkérnek).

Á.

Kedveseim úgy tűnik mar a padlas is tele van tabori élménybeszámolóval, nyilván ezert is rejtettetek olyan jól el az emil cimeteket: ha valaki nem kitartó, akkor mindegy, biztosan nem mondott volna semmi érdekeset. De én nem adom fel! :) Meg fogom talalni, bár már vegigmentem minden fejezeten, a kezdő tanfolyamra is gondoltam jelentkezem és oda irom be a mondandómat, nesze nektek, hátha kiakad a rendszer :) Még annyit fűznek hozza az elhangzottakhoz (Miki beszamolójan könnyesre röhogtem magam), hogy a tabor szerintem abszolut rossz volt és így nagyon rosszul éreztem magamat, igaz minden a szervezők, a zene, az oktatók, az idő es hát főleg a kaja mind mind hozzájárultak rossz közérzetemhez (a feljebb említett rizses performance meg aztan abszolút). Persze ezt estenként próbáltam némi koktéllal 0-ról 1-re feltornázni, ami nem sikerült mert a cubra libre is olyan rossz volt, semmi alkoholtartalom, a kiszolgálás meg egyszerűen botranyos volt, a bulikról nem is beszélve. Ráadasul órákon mozognunk kellett és ez teljesen furcsan jött ki egy tánctáborban, így meg az izomlázam is hozzájárult a szomorúságomhoz. Nem is tudom hogyan bírtam ki ezt a hetet? Igaz, hogy azóta sem tértem magamhoz, és már gondolkodom azon, hogy megközelítek vmi szimpatikus bankautomatát és elkötöm- ez mostanaban úgyis olyan trendi mulatsag- hogy végre így harmincon túl nyugdíjba vonuljak és egész nap csak táncikáljak. Egy szóval, köszönöm szépen, jövőre biztosan nem leszek az elsők között a sorban, aki jelentkezik a táborba. :)

I.